7 ÉV UTÁN ÚJRA EGYIPTOMBAN

2022. május 23.

Telepített idegenvezetőként összességében 6 évet dolgoztam Egyiptomban, de az utóbbi 7 évben nem jártam ősi földjén. Hatalmas izgalommal készültem az útra. Bevallom, nem vagyok elfogulatlan az országgal kapcsolatban. Vajon mi változott és hogyan? Milyen hatással volt az országra a pandémia?

Kairóba érkezve engem már a kibővített nagy repülőtér is meglepett. Emlékeimben még a kicsi, egy terminálos épület élt. Jól szervezett, modern, kívül tisztességes parkolókkal.

A többsávos városba vezető úton még a forgalom is gördülékeny volt. Sötétedés után buszoztunk a belvárosba. Éppen Ramadan volt és a díszkivilágítás még látványosabbá tette utunkat a belvárosi szálloda felé. A belvárosban örömmel láttam, hogy sok épületet felújítottak, tataroztak, megszépítve az ország 19. századi hagyatékát.

A város szíve, a Tahrir tér új arculatot kapott még tavaly (2021-ben), amikor az újonnan megnyílt Egyiptomi Kultúra Múzeumába óriási pompával átszállították az Új Birodalom korának hatalmas fáraóit. Az egész világ figyelemmel kísérte a látványos menetet, ami innen indult.

Másnap reggel első utunk Gizába vezetett, hogy megcsodáljuk a fenséges piramisokat. Szerencsések voltunk, mert tiszta idő volt, és már messziről láthattuk a három kőgúlát. A környezete és a parkolási rend ésszerűsítése újdonság volt számomra. Aki akart, a Kheopsz piramisba is bemehetett külön belépővel. A kilátó helyen, ahonnan rálátni a három piramisra, a tevegelést is kipróbálhatta a kalandvágyó utas: a tevekaraván (persze kicsi) a sivatagban megközelíti a piramisokat. Ez olyan időutazós élmény is volt.

Gizából Szakkarába a lépcsős piramishoz látogattunk, majd megnéztük II. Ramszesz fáraó fekvő szobrát Memphisben. Útközben Giza időtlen, nyüzsgő arcát láthattuk, ahogy a mindennapi emberek élik az életüket.

Asszuánba folytattuk az utazásunkat repülővel. A Nílus egyik kis szigetén volt a szállodánk, ahova csónakkal mentünk át. Asszuán méltóságteljesen őrzi Egyiptom déli határát, az asszuáni nagy gáttal pedig a Nílust. A philei templomnál már ráhangolódtunk a következő napok rengeteg és gyönyörű ókori templomaira. Másnap bár 7 órát utaztunk oda-vissza, hogy eltöltsünk 1,5 órát a meghökkentően csodás Abu Simbel-ben, II. Ramszesz templomainál, de az utazásra szánt minden perc megéri ezt a látványt!

Asszuántól Luxorig a Níluson hajóztunk fel, útközben megnéztük Kom Ombó és Edfu híres templomait, Esna-nál pedig a hajónk beállt a sorba a zsilipnél, hogy 7 méterrel a korábbi szint alatt folytassa útját Luxor felé.

Luxor este is és nappal is más arcát mutatja. Ám nyüzsgő és forró, mint mindig. A Nílus partján szépen kiépített sétányon kellemes sétát lehet tenni, ha jó bírjuk türelemmel a taxisok és lovashintósok fuvarajánlatait.

Számomra a legszebb a feltárt és szépen megépített szfinx gyalogos sugárút a Karnak templomtól a Luxor templomig, 3,7 km hosszan. Este szépen ki van világítva, nappal pedig végig lehet sétálni rajta, ha az ember bírja a 40 fokos hőséget már áprilisban. Télen kellemesebb lehet. Most mi sem sétáltunk rajta, de mindent megnéztünk, ami szinte kötelező Luxorban.

A keleti partról átnézve a nyugati, hegyes-völgyes oldalra, mindig az jut eszembe, hogy minden változott az elmúlt 3500 évben, de a hegyek látványa nem. Ezt látták a fáraók is, amikor a szent folyónál álltak és csodálták Théba táját.

A pandémia nélkülözős, bezárt időszakát szerencsére a többség itt is átvészelte. Sok felújítással és építkezéssel találkoztunk az út során, ami bizakodásra ad okot.