Fejléc menü
Srí Lanka rövid története - 2. rész
2024. február 7.
A sziget rövid története 4. - Hódítók
Polonnaruvából a királyság az előzőekben említett okok miatt továbbköltözött, Dambadeniya, Kurunegala, Gampola, Deniyaya városaiba. Az 1400-as évek végére már 3 királyság állt a szigeten: a Jaffnai királyság északon (erről később), a Kandy szingaléz királyság az ország hegyvidékén, és szintén egy másik szingaléz királyság a nyugati parton, Kottéban, közvetlenül Colombo mellett, ami abban az időben csak kis kikötőcske volt.
Hogy miért volt két szingaléz királyság? Kandy mindig is különálló volt, elszigetelt, korábban a hódítók vagy a gyilkolni vágyó családtagok elől gyakran menekültek ide a királyok. Az 1400-as években valamennyire már megerősödött a város és környéke, egyre inkább jelentőssé vált. Neve ekkor még Udarata volt, és vezetői maguknak követelték a hatalmat.
Felismerve a fűszerkereskedelem, ezen belül is főleg a fahéj jelentőségét, a Kottéban uralkodó király erősen a külkereskedelemre kezdett koncentrálni. Így 1505-ben, amikor megjelentek az első európai hódítók, a portugálok (igaz, akkor még csak hajótöröttként), a király meleg fogadtatásban részesítette őket. Ő volt Parakramabahu 9, aki meghívta a portugálokat, és megengedte nekik, hogy tartósan berendezkedjenek kereskedelmi célokra.
Ez nem volt túl jó húzás, ugyanis a portugálok megépítették Colombo partjainál az erődöt, beköltöztek, jöttek, láttak, győztek - és maradtak. Itt már világosan látszott, hogy nem irgalmas szamaritánusként fognak jelen lenni a szigeten, hanem uralmuk alá óhajtják vonni azt. Mindezt - mivel nem volt elég felszerelésük és emberi erőforrásuk - úgy érték el, hogy jóban lettek a királlyal, és ezt igyekeztek hosszú távon is fenntartani. Ez nem tartott sokáig, hiszen hamar kimutatták a foguk fehérjét, galád és erőszakos módon katolizáltak mindenkit, állatokként bántak a helyiekkel és csak magukkal törődtek. Így aztán hamar harcok kezdődtek a kottei királyság és a portugálok között, melyek eltartottak egész évszázadon keresztül, mikor is egy általuk trónra helyezett, igen gyenge kezű bábkirály, Rajasimha végrendeletileg rájuk hagyta a kottei királyságot.
Kép forrása: https://travel2unlimited.com
A Kandy királyság azonban nem adta fel. Folyamatos harcot vívtak, ám hol az egyik, hol a másik győzött, miközben mindkét királyság gyengült. Ezért is tűnt jó ötletnek a 17. század közepén az éppen a szigetre látogató - és már jelentős dél-indiai területekkel bíró - holland küldöttséggel tárgyalni. Rajasimha 2 király, aki 1635-1687 között ült a Kandy trónon, 1658-ban megegyezett a hollandokkal, hogy amennyiben segítenek nekik kiebrudalni a portugálokat, és az elvesztett területeket visszaszerezni, a király jelentős jogot biztosít a hollandoknak a sziget kereskedelmében. Meg is történt. A portugálok mentek, a hollandok jöttek... - és maradtak. A keleti parti Trincomaleet és Batticaloa-t ugyan átadták, de a hatalmas hasznot ígérő nyugati partot nem.
A királyság és a sziget csöbörből vödörbe esett, a hollandok betelepültek a portugálok addigi területeire, lerombolták a portugál épületeket és templomokat, akit tudtak, áttérítettek a református vallásra, és felszerelkeztek. Hadba kerültek a Kandy királysággal, aki nem akart lepaktálni az újabb idegen nációval.
A hollandok nem csak a fahéjkereskedelmet, de az elefánt-, a drágakő- és a bételdió-kereskedelmet is uralták, ezzel a szigetet jelentős bevételtől ütötték el.
Így ment ez egészen a 18. század végéig, amikor is a francia forradalom után a hollandok biztonságosabbnak látták inkább az angolokkal megegyezni a szigetre való belépésről, mint átengedni a szigetet a franciáknak. Srí Lanka stratégiailag fontos szerepet tölt be háborúskodás idején, mivel Trincomalee egy igen védett, jól elhelyezkedő kikötő. Bár a hollandok persze csak egy időre gondolták átadni a fontosabb pontokat, de 1802-re Srí Lanka a Brit Koronagyarmat kolóniája lett.
Eddigre bizony már a szingaléz Kandy királyságon is bőven találhattunk repedéseket. Az aktuális uralkodó, Sri Vickrama Rajasimha, alkoholista és megalomániás, nemigen tudta kézben tartani a dolgait, így miniszterei megegyeztek az angolokkal, és 1815-ben az angolok kezébe került az egész sziget, ami Nissankamalla (12. század) óta először fordult elő.
Kép forrása: https://www.santani.com
Az angol nyelv vált hivatalossá a szigeten, és minden monopóliumot megszüntettek. 1832-ben lehetővé és könnyűvé tették az angolok számára a földvásárlást. Bár először csak a kikötők stratégiai fontossága miatt vonultak be, de hamar világossá vált, hogy a sziget természeti adottságainak kihasználása óriási hasznot jelent számukra. 1830 körül kávé, majd annak kipusztulása után teaültetvényeket hoztak létre, dél-indiai tamilokat hozva az országba, akik értettek a teatermesztéshez, szedéshez és feldolgozáshoz. (A tamilok leszármazottai a mai napig élnek és dolgoznak a szigeten, a lakosság kb. 5%-át teszik ki.)
A tea mellett a kókuszdió- és gumiültetvények is virágoztak. Mindehhez utakra, vasútra volt szükség, így gőzerővel építették azokat, jelentősen fejlesztve az ország infrastruktúráját. Emellett kórházakat és iskolákat is építettek. Mindösszesen 35 angol kormányzója volt a szigetnek.
A sziget rövid története 5. - Felébredés a gyarmati korból
A brit gyarmati sor idején a buddhizmus ébredése és a hindu kultúra fenntartása érdekében tett megmozdulások egyre furcsábbá tették a 19. századi Ceylont. Jelentős személyiségek, mint pl. a buddhista aktivista Angarika Dharmapala, és a buddhistává vált amerikai teozifista, Henry Steel Olcott segítette az országot. Amikor a helyiek egy kis csoportja egyetlen képviselőt tudott küldeni a Törvényhozó Tanácsba, ez már jelentős győzelemnek minősült, és ez, kombinálva a két világháború közötti évek USA determinizmusával, további jelentős eredményeket helyezett kilátásba.
1919-ben megalakult a függetlenségért kampányoló Ceyloni Nemzeti Tanács, így a két világháború közötti években a mozgalom egyre nagyobbá és szervezettebbé vált, könyörtelen lobbit folytatva mind a szingaléz, mind pedig a tamil szervezetek segítségével. Meglett az eredménye. 1931-ben általános választójogot kaptak a helyi emberek, a törvényhozói és végrehajtói hatalmat megosztva gyakorolták a helyi és brit tagok. Ez esélyt adott a sziget vezetőinek, hogy további önkormányzati jogokat vívjanak ki.
Kép forrása: https://seekingstamps.com
A függetlenségi mozgalomnak két irányzata volt: a mérsékeltek és a radikálisok. Az utóbbiak az indiai példát követve teljes függetlenséget követeltek. A 2. világháború ideje alatt a legtöbb szingaléz vezető összejátszott a britekkel, így Ceylon a britek első számú, Japán elleni bázisa lett.
Függetlenség
1948. február 1-jén Ceylon függetlenné vált, mint a Brit Nemzetközösség teljes jogú tagja. Az első független kormányt az Egységes Nemzeti Párt alakította, és a sziget minden nemzetiségét képviselte. A vezető Don Stephen Senanayake volt.
Az első pár évben minden jónak tűnt: jelentős exportkereskedelem állt fenn a világgal, a kormány jelentős többséggel rendelkezett a parlamentben és nem - vagy alig - volt társadalmi elégedetlenség.
Az 50-es évek elejére ez jelentősen megváltozott. Esett a tea és a gumi iránti igény a világpiacon, emellett magas importadókat vezettek be, így a gazdasági nehézségek alakultak ki. Az ültetvényeken családostól dolgozó tamilok hirtelen jogfosztottnak érezték magukat, és első ízben derült fény arra, hogy repedések keletkeztek az addigi szingaléz-tamil egységen.
1951-ben S. W. R. D. Bandaranaike "Sinhala Maha Sabha" elnevezésű frakciójával kivonult a Nemzeti Pártból és megalakította a Srí Lanka Szabadság Pártot.
A Bandaranaike-éra
Az 1956-os választásokon, mely egybeesett Buddha megvilágosodásának 2500 éves évfordulójával és Vijaya herceg érkezésének évfordulójával, a Szabadság Párt hatalmas győzelmet aratott. A kormány gyorsan keresztülvitte a Szingaléz Törvényt, mely az utolsó csapást mérte a tamilokra, akik már amúgy is fenyegetve érezték magukat a többségben lévő szingalézektől. Miközben a Bandaranaike-kormány az állami szektor kiterjesztésére és az ország jólétének javítására koncentrált, megtiltotta a külföldiek ingatlanvásárlási jogát és államosította a legfőbb gazdasági szektorokat, így elkerülhetetlenül visszaesés következett be a gazdaságban. 1959-ben, miközben az elnök tárgyalásokat kezdeményezett a tamil vezetőkkel, újraépíteni akarván a hidat a két népcsoport között, egy buddhista szerzetes lelőtte őt az irodájában.
Kép forrása: https://www.andbeyond.com
Az 1960-as választásokon özvegye jutott hatalomra, aki a világ első női miniszterelnöke volt. Mrs. Bandaranaike folytatta férje tevékenységét az államosítások terén, és brutálisan alkalmazta a Szingaléz Törvény paragrafusait, ezáltal egymillió tamilt kényszerített vissza Indiába. Amikor ezért északon és keleten felkelések kezdődtek, ő válaszként egyre inkább szűkítette a tamilok politikai jogkörét.
Bár 1965-ben az Egységes Párt szerezte meg a hatalmat, és a gazdaság teljes csődje miatt igyekeztek bevonni a magánszférát is, 1970-ben ismét Mrs. Bandaranaike győzött.
Az 1970-es évek elején létrejött a "szingaléz-marxista-tamilellenes-szabadságharcosok pártja", melynek tagjai főleg egyetemisták voltak, akik gyors változást akartak elérni, főleg a munkanélküliség miatt. Amikor 1971-ben legyőzték a Szabadság pártot, délen és a középső országrészben harcok bontakoztak ki, mely sok áldozatot követelt. Ez a széleskörű felkelés egyéb kormányzati beavatkozást követelt. 1972-ben megváltoztatták a sziget nevét Ceylonról Srí Lanka Szocialista Demokratikus Köztársaságra. De már nem volt mit tenni: a 77’-es választásokon Bandaranaike veszített, és Jayawardene elnök alakított kormányt.
Szabó Ákos
Srí Lanka szigetét irodánkon keresztül több körutazás során is megismerheti.
Cikkek szűrése
Legújabb cikkek
Ajánlott utazások
Hírlevél feliratkozás
Iratkozzon fel hírlevelünkre egyedi, exkluzív ajánlatokért!
© 1000 ÚT Utazási Iroda. Engedélyszám: U-001681/2015 Adószám: 25378425-2-42