Telefon: +36 1 354 3990

Iroda: 1054 Budapest, Kálmán Imre u. 14.

Magazin

Ladikozás a Seychelle-szigeteken

2018. december 20.

Számos útikönyv szerint Afrika legnyugodtabb és legkellemesebb szigete. A Seychelles Köztársaság 45 gránit szigetéhez (Granitic Group) tartozó La Dique az utóbbi két évtizedben vált a szerencsés nászutasok első számú célpontjává. Nincs ennél romantikusabb és csábítóbb földdarab – sehol a trópusokon, állítják a hozzáértők. Mi a titka az alig több, mint 10 km2 területű, buján zöld Paradicsomnak? Írásunk néhány, a közelmúltban készült fotóra épülő „oknyomozó riport”. Minden társadalmi, szociális és politikai problémától egyaránt - s igen jelentős mértékig mentesen.


Nagyszerű felfedezés - prózai névadó

Marc-Joseph Marion Dufresne (1724-1772), a híres saint maloi francia felfedező, 1768-ban kötött ki először a korábban már felfedezett, de még névtelen, sűrű őserdőkkel benőtt és lakatlan szigeten. Dufresne korábban a francia tengerészet kötelékében harcolta végig a magyar történelemből is jól ismert osztrák örökösödési háborút (1740-1748), illetve a hétéves háborút (1756-1763). A rövidke béke években Port Louis (Mauritius fővárosa) kikötői igazgatójaként (harbour master) telepedett le, munkaadó vállalata, a Francia Kelet-indiai Társaság 1769-ben bekövetkezett összeomlásáig. A társaság vége új kezdeteket jelentett a nyughatatlan természetű kapitánynak. Pierre Poivre, Mauritius polgári kormányzója két hajót bocsátott a rendelkezésére, az Indiai-óceán ismeretlen vizeinek feltárása céljából. A szerényebb, kisebb hajó volt a La Dique (magyarul: Ladik). Dufresne talán a „Ladik” fedélzetéről lépett először a csodaszép szigetre. A minden kontinenstől elzárt szigeten az emlősök osztályát kizárólag a Seychelles-szigeteki repülőkutyák képviselték, így ők lehettek a szerény létszámú legénység „felett” a prózai birtokbavételi- és névadó ünnepség szem- és fültanúi, anno 1768-ban. A legendás kapitány a prózai keresztelő után egy évvel Tasmania és Új-Zéland vizeire távozott, ahol számos új területet feltérképezve, beírta nevét a francia és egyetemes felfedezés történetébe. Közismert, hogy sohasem térhetett vissza „Ladik”-ra, mert 1772-ben vesztes csatározásba keveredett a harcos új-zélandi maorikkal, akik ősi szokásaiknak megfelelően, legénysége számos tagjával egyetemben – megették…
La Dique magukra hagyott repülőkutyái több mint 30 éven át, 1798-ig kellett, hogy várjanak az emberek visszatéréséig, az első francia betelepülők megérkezéséig. A telepesek és fekete rabszolgáik alapították La Passe ültetvényeit - a repülőkutyák nem kis örömére, hiszen így már emberi kéz is termesztette kedvenc finomságaikat, a trópusi gyümölcsöket.
A hálás utókor a prózai névadás szereplőiről nagyszerű bélyegek kiadásával is megemlékezett, megemlékezik, hiszen Marc-Joseph Marion Dufresne és a híres, csak itt élő repülőkutyák tiszteletére is nyomtak állami bélyeget.

cikk_4474_seychelles_es_mauritius_1426.jpg 

„Ladik” 2018. november - december

A sziget állandó lakossága 2.800 fő. (Seychelles Köztársaság teljes lakossága kevesebb, mint 100.000 fő. Ezzel Afrika legritkábban lakott, s leggazdagabb országa. A szigetország 1.600 km távolságra fekszik a „Fekete kontinenstől”, talán ennek is köszönhető, hogy teljesen ismeretlen az afrikai mélyszegénység, s az ebből fakadó társadalmi feszültségek jelenségei.)
A szállások korlátozott száma következtében a látogatók száma sem igazán haladja meg a „bennszülöttekét”. Kizárólag hajóval lehet ide érkezni, az egyetlen kiépített kikötő a sziget egyetlen városias településén, La Passe-ban található. A közelmúltig az ökrös szekér volt a kizárólagos közlekedési eszköz, amit mára a meghosszabbított elektromos golf járművek, illetve a kerékpárok váltottak fel. A „közutak” térkő borításúak, s még La Passe „belvárosa” is inkább trópusi arborétumra emlékeztet, mint európai értelemben vett településre. Itt mindenki biciklizik, legalábbis a „bekerekezhető” nyugati oldalon, illetve a frissen lekövezett északkeleti csücsökben. A sziget belső területei őserdőkkel, vagy a korábbi ültetvények elszabaduló növényzetével fedettek. „Legbelül” és „legfelül” az érintetlen gránit bércek és esőerdőik tornyosulnak. Azokon az óceánpartokon, ahol már a kerékpár sem gurul, marad a jóleső gyaloglás. A finomliszt vagy porcukor finomságú homokos partok felé sétálva (a 40-es évek Johnny Weismüller féle Tarzan filmjeinek idealizált, hollywoody műtermi dzsungeleit lepipáló környezetben haladva) öko-kocsmák és öko-boltok bukkannak elő a maréknyi tisztások árnyas zöldjében. A kínálat mindenütt frissen beérett, helyben szedett gyümölcsök sora, vagy azok nedűi… Olykor nyugággyal, lágy zenével.
Minden maradéktalanul idilli. Minden olyan, mint a képeslapokon. Sőt – a valóság talán még szebb. Itt nem a szerencsés beállításon, retusáláson, vagy a megfelelően megkomponált pillanaton múlik a paradicsomi környezet. Mindehhez novemberben a levegő és az óceán hőmérséklete egyaránt 27 ºC, de a víz decembertől már melegedik…  


Szabadstrandok

Szállodák - s így a turisták tömege - nélkül meglepően kevés, de annál szerencsésebb fürdőző osztozik Földünk talán legszebb fövenyein. A vanília vagy kókusz ültetvények kezelésében lévő strandokon belépőt kell fizetni (pl. Anse Source D’Argent), de a döntő többségük szabadstrand. Minden 3-4 km őserdei kerékpározás, vagy 1-2 km séta jutalma minden esetben egy újabb és újabb, megdöbbentően érintetlen, gyönyörű óceánpart. Épp csak annyi emberrel, hogy ne legyünk teljesen egyedül. Minden óceánpart szabad, teljes körű építkezési tilalommal. A Karib-szigetek, Hawaii vagy éppen a spanyolországi nyaralóparadicsomok példáján okulva – „Ladikon” a „nem fejlesztés”-ben látják a fejlődési lehetőséget. 

 cikk_4475_seychelles_es_mauritius_1454.jpg


42,1%

Az ország területének 42,1%-a nemzeti park vagy szigorúan védett rezervátum. (!) Nem csak Afrikában, de az egész világon egyedülálló a környezetvédelmi kérdéseknek és intézkedéseknek szentelt figyelem.
A szigetet körbeölelő vizekben több mint 1.000 féle hal és tengeri állat él. Így az ide látogatók jelentős része azért érkezik, hogy végre „összecsapjanak a hullámok a fejük felett”. Mára a búvárok fogadása az igazi fűszer kereskedelem – de szigorú ellenőrzési rendszerben, „bajor tisztasági normák” szerint.
Seychelles 10 ikonikus védett területéből 1 „jut” La Dique szigetének: a Veuve Rezervátum (Veuve Nature Reserve) és a hozzá csatlakozó Belle Vue 300 m magasságig felkapaszkodó erdői. A névadó veuve (magyarul: Seychelle-szigeteki paradicsom-légyvadász) a világ egyik legritkább madara. Csak itt él, s az 1970-es évek elejére kevesebb, mint 70 egyed maradt belőle. A megóvásáért indított programot még a brit hatóságok kezdeményezték. (Az 1976-ban függetlenné vált köztársaság ma is a Brit Nemzetközösség tagja. Számos természetvédelmi projekt fut a Royal Society, illetve más Nagy-Britanniában bejegyzett szervezet égisze alatt.) Mára stabil, 250 egyed feletti létszámot sikerült elérni. A kizárólag az óriásira növő takamaka és bodanmyen fákon fészkelő madár a sziget „légterének” legbecsesebb ritkasága. A 20 cm testhosszú, két 30 cm nagyságú farktollal ékesített feketés-mélykék ragyogású hímek „ellopják a show-t” - még a híres repülőkutyáktól is. Talán hihetetlen, de számos látogató csak azért utazza át a fél világot, hogy néhány pillanatra megpillanthassa ezeket a különlegesen törékeny ritkaságokat.
La Dique szigetén akár tovább növekedhet a védett területek aránya. Seychelles kormányzata a világon egyedülálló célt fogalmazott meg a közelmúltban. Az ország területének 50%-át kívánják nemzeti parkká, rezervátummá vagy egyéb védett területté nyilvánítani. (!) A cél nem kevesebb, mint a trópusi szigetek természetvédelmi mintaállamává válni. „A legszebb szigetek megérdemlik, hogy a lehető legromlatlanabbul megőrizzük őket” - hirdeti a turisztikai kormányzat.
A sziget szépségét és egyedi értékeit a turisztikával foglalkozó helyi lakók is tisztán látják, érzékelik. Latifah, a sziget északi csücskében született, 30-as évei végén járó, 2 gyermekes anya és idegenvezető tökéletes példa a szigetet mindennél jobban szerető, büszke helyiekre. (Ladikon nőtt fel, így nagyon sokat tud a trópusi erdőkről, a korall atollokról, a felhők járásáról, az időjárás váltakozásairól, no meg a cápákról… Fiatalon élt a Garda-tónál, Sirmione városkájában is, amit túlságosan nagynak és zajosnak talált, ezért hazaköltözött – s így összehasonlítási alapja is van.)
Láttál már ennél szebb szigetet életedben? – teszi fel a kérdést, természetes egyszerűséggel, de igen magabiztosan, s egyből a legmagasabbra emelve a tétet…
Sokéves tapasztalatából tudja, hogy a legtöbb vendég valóban elgondolkodik, miközben igyekezik kiélvezni a szigeten tett látogatás minden hátralévő percét.

cikk_4472_seychelles_es_mauritius_1367.jpg

La Dique az utóbbi két évtizedben vált a szerencsés nászutasok első számú célpontjává. Nincs ennél romantikusabb és csábítóbb földdarab – sehol a trópusokon, állítják a hozzáértők.
„De olyannyira szép, hogy még a legszerelmesebb nászutasoknak is időpazarlás minden a hálószobákban töltött óra…” - teszik hozzá széles vigyorral az öko-bárok félmeztelen mixerei…

 

Gőgös Norbert

Cikkek szűrése