Viva Mexikó! - 2. rész

2022. szeptember 15.

San Cristobal de la Casas

Chiapas kulturális fővárosa tündéri hely. Templomai, a Zocalo (a főtér) és környéke, sétálóutcái színei és hangulata Dél-Amerika és az Andok világát idézik. Maga a város 2100 méter magasban, egy fennsíkon terül el. Éghajlata is ennek megfelelő, reggel megfagytunk, míg délben folyt rólunk a víz. Felfedezésére egy nap elég, utcácskáit, templomait és néhány múzeumát hamar be lehet járni (borostyánmúzeuma messze földön híres). Másnap a Tuxtla Gutiérrez melletti Sumidero Canyonba kirándultunk, ami a Grand Canyonnal egyidős. A Grijalva folyó által kivájt sziklák néhol ezer méter magasságban tornyosulnak a folyómeder fölé, fantasztikus a látvány, főleg ha az egyik magaslati pontról szemléljük a panorámát.

Oaxaca, a mezcal hazája

Újabb 12 órás buszút után érkeztünk a mezcaltermelés központjába, Oaxacába. Maga a város olyan, mint Puebla, csak picit szegényesebb, de legalább autentikusabb. A színek és a hangulat magával ragadó, a város él és lüktet, különösen este. Helyben nem sok látnivaló van, a Zocalo a katedrálissal, a Santo Domingo-templom és a Santo Domingo Kulturális központ Monte Alban régészeti leleteivel.

Annál több a szenzáció a környékén! A 2000 méteren fekvő 1500 éves zapotek romváros, Monte Alban minden képzeletet felülmúl, az egyik legjelentősebb régészeti terület Mexikóban. A másik egyedülálló látnivaló kb. 70 kilométerre a várostól Hierve de Agua, a helyi Egerszalók több ezer méteres hegyekkel övezve. Jelentése „forr a víz", a természetes medencék vize ottjártunkkor nemhogy langyos, de kifejezetten hideg volt. A látvány viszont mindenért kárpótolt!
Útközben érdemes egy félórát Mitla, Monte Alban testvérvárosa felfedezésére szánni. Sajnos a spanyol hódítók is hamar felfedezték a várost (szemben Monte Albannal, amit benőtt a növényzet), így jó szokásukhoz híven köveinek nagy részéből templomot építettek, a többire pedig új várost húztak, ma csak töredéke látható az egykori zapotek hatalmi központnak. Útba esik a Tule fa is, a föld egyik legvastagabb törzsű, közel 2000 éves mocsári ciprusa, törzsének kerülete több mint 45 méter, átmérője meghaladja a 14 métert. Számítások szerint a 42 m magasra nőtt növény térfogata 800 m³-nél is több, tömege pedig eléri a 630 tonnát.

Ha már Oaxacában vagyunk, mezcal (agávé erjesztésével és lepárlásával készített égetett szesz) kóstolás nélkül nem szabad hazamenni. Itt mindenféle agávéból készül párlat, nem úgy, mint Jaliscóban, ahol csak a kék agávé lehet a tequila alapja. A kóstolók általában ingyenesek a jó üzlet reményében. Hogy a tequila vagy a füstösebb mezcal ízlik-e jobban, döntse el mindenki maga!

Mexikóváros, az örök klasszikus

A várost Tenochtitlán néven az aztékok alapították 1325 körül. 1519 novemberében érkezett a vidékre Cortés konkvisztádor több száz katonával. A feljegyzések szerint elámultak a város szépségén, épületein, a kődomborművekkel és stukkókkal díszített piramisépítményeken, majd egy több százezer azték halálát okozó ostrom után elfoglalták és lerombolták azt, a köveiből építették fel a palotáikat és templomaikat.
A város évente 50 centimétert süllyed, a tudósok szerint ez a folyamat megállíthatatlan. Az óváros utcáit járva óhatatlanul is feltűnik, hogy néhol a falak nem párhuzamosak, egyes tornyok megdőltek. Talán az aztékok átka, hogy az egykori Texcoco-tó medre nem biztosít stabil alapot a Tenochtitlánt leromboló hódítók új városának. A mérnökök mindent megtesznek, hogy az épületek legalább egyenletesen süllyedjenek.

A több mint húszmilliós metropoliszt nemcsak koloniális építményekben gazdag 15 négyzetkilométeres belvárosáért, de múzeumaiért is érdemes megcélozni. Egyedülálló a gyűjteménye az Antropológiai Múzeumnak, a Chapultec-kastélyban található Szépművészeti Múzeumnak, vagy éppen a modern építészet egyik remekművének, az ingyenesen látogatható Soumaya Múzeumnak is (gazdagabb Rodin-gyűjteménnyel találkoztam itt, mint Párizsban).
A Frida Kahlo Múzeum előzetes regisztrációhoz köti a bejutást, ez sajnos kimaradt, akárcsak a Teotihuacan feletti hőlégballonozás is.
A város legtöbb pontja (még a zarándokhely Guadalupei bazilika is) metróval vagy metrobusszal könnyedén elérhető, és mint a helyiek mondják, a világ legolcsóbb metróján negyed dollárért a tömeg révén szaunában, aromaterápiában és masszázsban is lehet részed. Ugyan a tömeg hatalmas, a tömegközlekedés teljesen biztonságos.

Érdemes egy tévhitet eloszlatni, Mexikó egyáltalán nem veszélyes hely. Sétáltunk elhagyatott utcákon, közlekedtünk a helyiekkel, sehol semmilyen atrocitás nem ért. Ráadásul a mexikói egy barátságos, kedves, segítőkész nép. Talán pár év múlva újra elvetődöm oda, maradt még látnivaló...

Utazás
Mexikóváros és Cancún a legtöbb európai légi gyűjtőpontról elérhető. A repjegyárak húzósak, érdemes nagyon korán lecsapni rájuk. A helyi légi közlekedést több fapados (pl. Volaris, VivaAerobus) és az Aeromexico biztosítja. Többórás késés előfordulhat.
A buszhálózat kiváló, az ADO az egyik legmegbízhatóbb társaság. A jegy alkalmazásból vagy weben megvásárolható, a QR-kódot kell bemutatni.

Árak
A közhiedelemmel ellentétben Mexikó nem extrém drága. Az árak hasonlóak az itthoniakhoz. Egy főétel 1500-3000 Ft, egy sör 400-600 Ft. A közlekedés olcsó, leszámítva a taxit. A taxisok nem használnak órát, mindig meg kell alkudni előre velük, sajnos még alku után is jelentős lesz a végösszeg.
A szállodaárak a Riviera Maya városaiban nagyon magasak, az ország nagy részében megfizethetők. Érdemes jó előre foglalni.
Bankkártyával a szállodákban és nagyobb éttermekben lehet fizetni, máshol általában pluszdíjat számolnak fel kártyás fizetés esetén.

Étkezés
Régi közhely, hogy a mexikói konyha túl fűszeres és csípős, és mindenhez tabasco szószt használnak. Pedig még a helyiek jelentős része sem szereti a csípőset, a tabasco pedig egyáltalán nem elterjedt, ráadásul az utolsó utcai árusnál is legalább kétféle salsa szószból választhatunk. (Habanerót vagy jalapenót gyakran adnak az étel mellé, az már döntés joga, hogy megesszük-e.) Közkedvelt a mole, egy fura szósz és marinád, amit gyümölcsökből, paprikából és fűszerekből készítenek.

Wifi
A szállodákban és éttermekben jó a wifikapcsolat. Egy SIM-kártya kb. 2000 Ft 15 napra, érdemes beszerezni, megkönnyíti az életet, ha nem vagyunk wifi közelében, vagy navigálni kell.

Cikk és fotók: Posztós János