Chele La-hágó a Keleti-Himalájában, Bhutánban

2020. július 2.

Druk Yul, a Bhutáni Királyság egyik legmagasabb hágója. 3.810 és 3.988 m magasság között mindenféle adatokat használnak rá a térképek. Mágikus hely, néhány éve vékonyka, de elég jól járható aszfalt út (!) vezet fel rá. Mágikus hely, egyszerre látható innen Bhután legszentebb hegye, a Jomolhari (7.326 m), a Gankar Puensum (7.570 m) Földünk legmagasabb, meg nem mászott hegyóriása és a Kancsendzönga (8.586 m).  

Buszozás a világ tetején

A Chele La-hágóra Paro városából indul a 40 km hosszúságú út. Jó látási viszonyok esetén karnyújtásnyinak érezhető a távolság, egyenes utakon pár pillanatnak tűnhet a feljutás. Csakhogy Bhutánban, a Keleti-Himalájában járunk. Itt egyáltalán nincsenek egyenes utak. A 47.000 km2 méretű királyság (Szlovénia méretének kétszerese, de három-négyszer magasabb hegyekkel) teljes területét a tibeti határról dél felé zubogó folyók rendkívül meredek völgyei és égbeszökő gerincei „szeletelik” keresztbe-kasul. Az „alsó”, Indiára néző határok 3-400 m, míg a „felső”, Tibetre támaszkodó végvidék 7.000 m (!) tengerszint feletti magasságban futnak. A lakható völgyek mélyén egy-egy tibeti mintára készült kolostor-erőd (dzong) trónolt – bevehetetlenül –, ezekből nőttek ki az elmúlt másfél évezred során sokszor egymással versengő himalájai államocskák, „hercegségek”.
Két szomszédos, de a közelmúltig alig átjárható völgy, tulajdonképpen két államocska volt. Esetünkben Paro és Haa hajdan volt dzong hercegsége, hiszen utunk Haa felé vezet.
Bhutánban utazni egyet jelentett - és jelent - a rendkívüli szintkülönbségű völgyek és gerincek közötti állandó fel- és lekapaszkodás véget nem érő erőfeszítésével. Gyalog. Jak vagy fagytűrő ló háton. Mostanában, s néhol…, autóval vagy busszal.
A Chele La-ra kb. 2 órán át kanyarog felfelé a busz, óriásira növő méregzöld fenyvesek, rejtőzködő jaklegelők és lélegzetelállító panorámák között. „A busznak köszönhetően most már megspórolunk néhány napot a feljutáskor” - mondja fiatal helyi kísérőnk. Szálkás, hajlékony termetéről lerí a tapasztalat, edzettség, s az elhízásból adódó betegségek teljes hiánya… Már most sejthető, hogy nem mindennapi élmény vár ránk, valahol 3.810 és 3.988 m között…

Tibet vége

Bhután, a Sárkánykirály országának jelentése a szanszkrit Bhota-anta (Tibet vége, Tibet pereme) kifejezésből származik. Ennek jegyében a tibeti kultúra mentsvára. Első kolostorait Songsten Gampo (569-649), a Tibeti-Birodalom alapítója építtette, s habár ma már kétkamarás parlament által irányított alkotmányos királyság, egyben afféle szakrális teokrácia is. Míg a megszállt Tibetben a materialista alapokon álló Kínai Kommunista Párt határozatai szabják az élet rendjét, itt, a demokratikus Bhutánban a Je Kenpo főapát vezetése alatt álló, drukpa kagyü rendi buddhista egyházi testület „keresi” a polgárok boldogulási lehetőségét. Így könnyen érthető, miért borítják tibeti imazászló-erdők (Lung ta és Darchog) a hágókat. A Chele La-hágó mágikus hely, imazászló-erdeje különösen sűrű és színpompás.
„Tibet vége” fizikai értelemben is igen közeli ide. Kevesebb, mint 40 km légvonalban, így tiszta időben jól látható a hatalmas, kínaivá tett tartomány számos vonulata. Tibet lerohanásakor a kínai haderő Bhután északkeleti vidékeit is „felszabadította”, így máig jelentős a vitatott, határ-menti területek övezete. Itt, Tibet végén az egyik állandó közös gondolat, nemzetté formáló erő – Tibet sorsának elkerülése.

Himalája hegymászó élmény – mindenkinek

A Chele Lára kanyarogva érdekes dolog „történik” 3.000 m magasság felett. A hegyek legömbölyödnek, szinte a Velencei-hegységre emlékeztető, lágy dimbes-dombos terep tárul elénk. Körben mindenütt a Himalája járhatatlan, az egekig emelkedő csúcsai, de valami ősi tibeti-bhutáni varázslat emlékeként, itt még (talpalatnyi) vízszintes mezők is várnak ránk, több kilométernyi könnyű séta tereppel. Minden átlagos egészségű és fizikumú látogató igazi, életre szóló Himalája hegymászó élményt élhet át – talpa alatt a pákozdi dombok kijelölt túraösvényeinek biztonságával. A lágyan hullámzó kilátóteraszról bizonyos magasság felett már nem csak a Sárkánykirály országának közeli völgyei és Tibet láthatók – de előbukkan „Bhután teteje” és Sikkim csodaszép vidéke is.

Legendás csúcsok

4.200 m magasság körül (60-70 perc séta, no meg persze tiszta látási viszonyok esetén) legendás csúcsok üdvözölnek. Habár távol vannak, óriási méretüknek köszönhetően karnyújtásnyira érezzük őket. Egyenként is értek, érnek annyit, hogy expedíciókat szervezzenek elérésükre – így hárman, igazi csudalátássá varázsolják a napot.
1. Északról (s legközelebb) a Jomolhari (7.326 m), a „Kancsendzönga menyasszonya” tekint le ránk. Jomo istennő, Bhután és Tibet legfőbb női védelmezőjének lakhelye – Padmasambhava kora óta. Bhutáni oldalán az idők kezdetén emelt Jomolhari templomban már Milarepa és Gyalwa Lorepa is meditált. A templomba jutás azonban bhutáni mércével sem egyszerű, több napnyi séta, bhutáni tempóban…
2. Keletről (s legtávolabb) a Gankhar Puensum (7.570 m), a „Három lelki testvér fehér teteje”, Bhután és Földünk legmagasabb, meg nem mászott vonulata rajzolódik ki. Számos isten háborítatlanságot és csendet érdemlő lakhelye. A bhutáni kormányzat a 80-as évekig adott ki engedélyeket bizonyos csúcsok megmászására. A Gankhar Puensumra soha senkinek nem sikerült feljutnia. A balesetek, a környezeti nyomás és az istenek nyugalmát felzavaró egyre erősebb zaj következtében is, mára csak 6.000 m magasságig engedélyezett a túrázás és mászás. A hegy megközelíthető, csúcsa azonban a halandók számára törvényileg is érinthetetlen. (6.000 m magasságig megannyi túraútvonal található. A „rövidebbek” csak 14 naposak, de léteznek 34-36 napos séták is.)
3. Nyugatra (s lenyűgözően) a Kancsendzönga (8.586 m) a „Hó öt kincse”, Földünk harmadik legmagasabb hegyóriása emelkedik. A XIX. század közepéig a legmagasabbnak hitték – a környezetéből való rendkívül látványos „kiugrása” következtében is. A Kancsendzönga Himalája a Himalája keleti oldalának külön vonulata, 7.000 m felett szigorúan védett zónákkal, összességében több, mint 6.000 km2 területen. (A vonulatban 16 db csúcs emelkedik 7.000 m fölé!) A Joe Brown és George Band vezette legendás expedíció 1955 májusában jutott fel a tetejére, illetve annak közelébe. Máig él az akkor a britek által a Chogyalnak (Sikkim volt királya) tett fogadalom hagyománya: a mászók a hegy legtetején nem zavarják az isteneket – azt csak megközelítik. Az 1975-ben India részévé vált Sikkim (Kingdom of Sikkim) éke, a „Hó öt kincse” Nepálból, Tibetből és Bhutánból is kiválóan megfigyelhető, fotózható. A hegyóriás látványa sokakat igéz meg – vagy köt hosszú évekre – esetleg örökkön magához…

Gőgös Norbert