Büszke magyarok Washingtonban

2019. november 18.

Általában nem szoktunk temetőt látogatni és nem is szokott egy utazás csúcspontja lenni. Most mégis így történt. Washingtonban található az Arlingtoni Nemzeti Temető, ami az ország legnagyobb katonai sírkertje. Az Egyesült Államoktól sok mindent lehet tanulni, az egyik talán a hazaszeretet magas szintű ápolása. Arlington az egyik legfontosabb emlékhelye az ország történelmének. Sajnos nagyon sok amerikai elmondhatja magáról, hogy itt nyugszik egy családtagja. A helyiek méltóságteljes nyugalommal és büszkeséggel sétálnak a kilométereken át húzódó hófehér sírkövek között. Mi, kissé idegenül sétálunk fel a domboldalon a Kennedy család sírhelye felé, ekkor azonban felkészült idegenvezetőnk hirtelen felénk fordul és előhúz egy fekete-fehér képet.

A kép forrása: Wikipédia

Tudják - mondja nyugodt hangsúllyal –, magyarok is nyugszanak itt, nem is kevesen. Mindenki felkapja a fejét és máris otthonosabbnak tűnik még a temető is. Ekkor felmutatja Számwald Gyula fényképét.
Számwald a világosi fegyverletétel után kalandos körülmények között került az Egyesült Államokba. Több ütközetben is hősiesen harcolt és megkapta a legmagasabb katonai kitüntetést, a Medal of Honours-t, vagyis a Becsületrendet. De nem ő volt az egyetlen, az amerikai polgárháborúnak hét magyar származású tábornoka is volt.

Számwald Petőfi Sándor jó barátja volt, a forradalom előtt a könyvkereskedésében gyakran látta a költőt vendégül. Hozzá írta költőnk „Egy könyvárus emlékkönyvébe” című versét. Számwald pont úgy élte le az életét, ahogy a költő írta róla évtizedekkel később, a halála előtt:

Az életcél boldogság, de elébb
Fáradni kell, hogy ezt a célt elérd,
Ugy ingyen ahhoz senki sem jut el,
Ahhoz nagyon sok mindenféle kell:
A becsülettől soha el ne térj
Sem indulatból, sem pedig dijért,
Szeresd hiven felebarátidat,
Ne vond föl közted s más közt a hidat,
A hon nevét, a drága szent hazát
Szivednek legtisztább helyére zárd,
S imádd az istent, s mindenekfelett
Áruld erősen költeményimet.

Most már mi is büszkén sétálunk tovább a hófehér kőtengerben.

Dr. Rontó Attila