Bali, az Istenek és vulkánok szigete

2018.02.23

Már a Ngurah Rai nemzetközi repülőtéren, a gépből kilépve éreztük a sziget különleges hangulatát. Csodásan és gazdagon faragott keretekben az istenek, szellemek, rizsföldek és az útikönyvekből jól ismert nevezetességek fotói köszöntik az érkezőket és még a kapuk is a templomok bejárati kapuit elevenítik meg. Tényleg Balira értünk!

Ha az egyik kapu a Majomerdőbe vagy Tanah Lothoz vagy esetleg közvetlenül a szállodánkhoz vitt volna, megúszhattuk volna a hatalmas forgalmat, ahol az autósorok között száz meg száz motorkerékpáros cselezgetett, hogy hamarabb átjusson egy kereszteződésen. Miközben ebben a kavalkádban haladtunk a transzferbusszal a szálloda felé, európai aggyal azon tűnődtünk, hogy nem lenne meglepő, ha ezen a hihetetlen szigeten a fő halálozási ok a közúti baleset lenne. De nem az! Ebben a káoszban nagyon figyelnek egymásra az emberek.

Késő délután érkeztünk, az időjárás nem fogadta a csoportot valami szépen, zuhogott az eső, ami esős évszakban viszont teljesen normális. Lassan sötétedett, és ettől akár lehangoltak is lehettünk volna, de ekkor az útkereszteződésben előtűnt egy hatalmas szobor, egy jelenet a Mahabharata hindu eposzból, 4 óriási ló egy monumentális lovaskocsin két férfit húz, Arjuna-t és Krishna-t. Minden nagyobb közlekedési csomópontban vannak hatalmas szobrok, melyek különböző isteneket és hősöket ábrázolnak. Talán ez is védi a közlekedőket! Mindenesetre látványosak és sokat lehet róluk mesélni, mivel mindegyiknek van legendája.

Már vagy tíz perce úton voltunk, amikor tovább már nem lehetett halogatni a kérdést: mi van az Agung vulkánnal? Jóval az indulásunk előtt tört ki és a repteret is lezárták egy rövid időre. Azóta pedig hol füstölt, hol lávát lövellt magából… Azután a helyi idegenvezető megnyugtatott bennünket, hogy nincs veszély, most éppen nyugodt a szent hegyük, de nem kell aggódnunk, mert ha kitörne, akkor is 4 órába telne, hogy ide, Denpasar környékére elérjen a füst. Megnyugodtunk. Egyébként is van még egy-két vulkán a szigeten, például a Gunung Batur, de az most nem működik. Ez valóban megnyugtató volt!

Mivel szilveszter napján érkeztünk, természetesen mi sem hagytuk ki a nagy bulit. Egy szuper 5 csillagos szállodában büféasztalos vacsorán ismerkedtünk meg az indonéz és balinéz konyha remekeivel, miközben élő gamelán zenére (tradicionális ütős hangszeres zene) balinéz táncosok mutatták be a sziget táncait és adtak elő jeleneteket a Ramajana eposzból. Vacsora után a tengerpartra mentünk, ahol egy hatalmas sátor alatt igazi beach partyn búcsúztattuk az óévet. Ennek lezárása egy fergeteges tűzijáték volt.

Másnap az időjárás is nekünk kedvezett és a tengerparton pihentük ki az éjszaka fáradalmait. Tiszta volt az idő és pontosan ráláttunk a vulkánra. Az Agung méltóságteljesen, tisztes távolságban pihent tőlünk és még csak nem is füstölt. És ez egész hétig, amíg Balin voltunk, így is maradt.

Másnap, kipihenve az óév fáradalmait és rápihenve az új esztendőre, elindultunk felfedezni a szigetet. A Besakih anyatemplomhoz nem mehettünk, mert az a vulkán lábánál van, és a területet lezárták biztonsági okokból, de se baj, mert rengeteg más gyönyörű templom van a szigeten!

A Bratan tavi Siva templom a sziget egyik leglátványosabb helyen lévő temploma, a másik pedig Tanah Lot temploma. Mindkettőt megcsodáltuk. Útközben persze láttunk egyéb templomokat, benéztünk egy hagyományos balinéz házba is, ahol az udvar egy elkerített részén voltak láthatók a család elhunyt tagjainak felállított kis oltárok. A települések körül, bent a falvakban és városokban, minden szabad területen rizst termesztenek. A rizsföldek védelmét a gondos emberi kezek mellett a szellemek is segítik, akiknek kis oltárokat állítanak fel a rizstáblákban. Amerre csak járunk, úton, földön, házon, fákon, de még az utcák kövein is elhelyezik az isteneknek szánt áldozati edénykéjüket. Ez pedig nem más, mint szárított banánlevél kis tálkává formázva, amelyben „alapfelszereltségként” rizs, virág, és füstölő van elhelyezve, de egyes házaknál a ház helyi szelleme vagy az elhunyt családtag kedvenc virágja, étele, sőt cigarettája is benne lehet az áldozati tálkában. Ahová csak nézünk mindenhol és mindenkor észrevesszük az istenek és szellemek tiszteletét. A településeken minimum 3 templom van, melyeknek éves ünnepeik vannak, amikor a közösség minden tagja hagyományos ruhákban szépen felöltözve napokig tartó rendezvényeken vesz részt a templomban. Az egyik kirándulásunk alkalmával szerencsénk volt, és egy ilyen eseményt is láthattunk.

Csak egy hetünk volt arra, hogy megláthassuk Bali szépségeit, és élvezhessük kivételes helyeit, ételeit és kultúráját. Mindeközben az „Istenek hegye”, az Agung néha kicsit pöfékelve, de hagyta, hogy ez az egy hét mindannyiunknak életre szóló, csodás élmény legyen.

Zsurek Andrea