Andalúz virtuális utazás 3. rész

2020. október 12.

Andalúz utazásunk második feléhez érkeztünk, a legjobban várt három város következik. Sevilla, Cordoba és Granada, amelyek a leghíresebbek a tartományban és egyben a Világörökség részei is. Igyekszem a legtöbbet kihozni a beszámolóból, de sajnos itt is kevés az időnk. Sevilla Spanyolország negyedik legnagyobb városa, több mint 700 ezer lakossal, gyönyörű belvárosával, nyüzsgő életével igazi csemege egy utazónak. Májusban délidőben izzasztóan meleg van, és ha az ember az utcákon sétál, 12 óra körül már azt hiszi, rosszul lesz, nem kap levegőt, ez 30-34 fokban eltart délután 5-ig. Így legjobb ilyenkor csendben, az árnyékban, egy bárban vagy a hűvös szobában pihenni.

Azonban egy jó tanácsot azért adnék, mert ha a katedrálist szeretnék nyugodt körülmények között megnézni, akkor ilyenkor kell menni, mert szinte üres lesz, mivel a turisták otthon vannak. A katedrális a világ legnagyobb gótikus temploma ez méreteiben és díszítéseiben egyaránt lenyűgöző látvány, Kolumbusz Kristóf síremléke, a templom szobrai, faragásai és különböző stílusú terei, mind-mind meglepő és óriási élmény. Az alábbi képen Kolumbusz Kristóf síremléke látható, mely nagyságában méltó a nagy felfedező emlékéhez.

A katedrális harangtornya és a város jelképe a Giralda, amelyet a XVI. században egy mór minaretből alakítottak át. Ekkor a minaret tetejére egy reneszánsz stílusú tornyot építettek, amelyet egy 4 méter magas, zászlót és pálmaágat tartó alak koronáz meg. A Giraldillo a szélben, 97 méter magasan forog. A toronyban egyetlen lépcső sincs, egy rámpa vezet kacskaringósan felfelé, a kis kitérőkben közben meg lehet pihenni és ki lehet nézni a városra. Az elmúlt századokban a toronyba lovak is feljöttek a lovasaikkal, ezért nincs lépcső. Nekünk viszont gyalog kell felfelé kaptatni, ami nagy melegben nem könnyű mutatvány, de a kilátás és a látvány kárpótol minket. Menjünk fel a Giraldába, mely a lenti képen látható.

Ezután pedig együnk valamit! Az éttermek elég drágák Sevillában. Azonban adnék egy ötletet. Spanyolország híres áruházlánca, az El Corte Inglés (magyarul: angol szabóság). Az áruk itt sem olcsók, így nem a ruházati cikkeket javaslom megvenni. Két olcsó részlege van a belvárosi éttermekhez képest. A szupermarket, ahol nagyon jó áron nagyon ízletes, főtt ételeket lehet elvitelre kapni. A másik, ami kicsit drágább, de még mindig olcsóbb, mint az éttermek. A felső szinten lévő légkondicionált büfé vagy a napvédőkkel ellátott terasz. Itt egész nap könnyű ételeket, italokat szolgálnak fel, kulturált körülmények között. Ajánlom!

Este megnézzük a királyi palotát, a Reales Alcazares-t. A palotát nem arabok építették, bár sokan azt hiszik a hangulata és a díszítései miatt, azonban az építőmesterek mórok voltak, így keletkezett a mudéjár stílus egyik legszebb alkotása. Az alábbi kép a palota egyik tipikus részletét mutatja be.

Egy biztos tippet is elárulok, ha úgy alakul, hogy hétfőn lesznek a városban, vegyenek a neten előre jegyet az esti zárás utáni sétára. Az általános belépőjegy 10 euró, az esti zárás utáni jegy pedig csak 1 euró! Egyébként is azt javaslom, hogy ha bármilyen jegyet szeretnének venni, akkor azt váltsák meg előre, mert helyben lehet, már nem lesz arra a napra. Amennyiben négyen-öten mennek az esti látogatásra, lényeges pénzt spórolnak meg, amiből akár meg is tudnak vacsorázni. Ilyenkor már csend van, nincs kánikula és kevesebb a vendég, mert azért ezt nem tudja mindenki. Aki csak egy napra megy Sevillába, az nyilván este ezt már nem tudja igénybe venni, de aki ott alszik hétfőn, annak ez jó lehetőség. A királyi palota látogatása után vacsorázni megyünk a környező negyedbe, szépen felújított házak, hangulatos kis parkok fogadnak minket. Számtalan étterem, bár, kávézó várja itt a látogatókat. Mi a fotón látható, helyi, festett bútorokkal berendezett, hangulatos étterembe térünk be, aztán sétálunk még a kivilágított városban.

A város egyik legismertebb és leghíresebb műemléke a Spanyol téren lévő monumentális épületcsoport, melyet még 1929-ben építettek egy Ibero-amerikai kiállítás alkalmából. Tehát nem egy világkiállítás volt az építés apropója, de biztos ez is nagy rendezvény volt. Azonban ami maradt, az mai szemmel figyelemre méltó, bár nem kapcsolódik a város szövetébe, így mintha egy díszlet lenne, de érdemes megnézni, ha arra járnak. Egyelőre tekintsék meg az alábbi képen.

Sétálunk tovább a városban, benézünk az egyetem mindig nyüzsgő, diákok által zsúfolt központi épületébe, majd a folyóhoz megyünk. A Guadalquivir partján áll az "Aranytorony", amely az egyik fontos jelképe a városnak, a mór időkben, 1220 körül épült, jelenleg Tengerészeti Múzeum. Még egy lényeges látnivaló van a művészetek után érdeklődő városlátogatóknak, a képzőművészeti múzeum, amely egy kolostor épületében található és ingyenesen látogatható. Ezután érdemes még legyezőket keresgélni és vásárolni a belvárosban, majd egy kicsit nézelődni és kóstolgatni a hangulatos tapas bárokban.

Utolsó esténket töltjük Sevillában, ezért ellátogatunk a régi városrészbe, a folyó túlpartján lévő Triana negyedbe. Itt található a város legrégibb temploma, és itt volt valamikor a színes, jellegzetes spanyol kerámia gyártás központja is. Azonban mi most az esti hangulatért, néhány jó falatért és egy hideg italért látogatunk ide, egy búcsúvacsora mellett élvezzük a májusi langyos andalúz estét a helyiek társaságában.

A cikk szerzője: Karácsony Iván
Az eredeti blog bejegyzések Utazda bácsi néven ITT láthatók.