2017-es katalógus letöltés

A katalógus letölthető itt.

Csoportos utazás




Szállás ajánlatunk


Туристическая
компания
«1000 Дорог»

Ведущий туроператор по Венгрии

Üzbegisztán

Üzbegisztán általános tájékozatató információ

Üzbegisztáni vízum: Üzbegisztán vízumköteles, munkatársaink segítenek a vízumigénylésben, bővebb információ: 354-3993, vagy http://www.1000ut.hu/cikk/uzbegisztani_vizum

Időeltolódás:

(GTM 5) Magyarországhoz képest +4

Üzbegisztán pénzneme:

Üzbég szum (UZS), 1 EUR kb. 2400 UZS, 1 Ft = 8,5 UZS

A nemzetközi valutákat a legnagyobb bankokban váltják. Előnyben részesítik az USD és az EUR használatát, főként készpénzformában. A vidéki helyeken előfordulhatnak váltási nehézségek, ezért vagy Taskentben javasolt a valutaváltás vagy kérjük a helyi idegenvezetőnk segítségét. A pénzt számos esetben a helyi idegenvezetők váltják, a banki árfolyamnál kedvezőbben.

Bankkártyák használata

Üzbegisztánban: Bankkártyával kevés helyen lehet fizetni, és az ATM-ek sem mindig működnek. Az ország vidéki részein előnyben részesítik a készpénzforgalmat.

Pénzváltás Üzbegisztánban:

A szállodák és bankok eurót és dollárt váltanak, de nem érdemes sokat átváltani, szinte minden utcasarkon a hivatalosnál 30-50%-kal jobb árfolyamon tudunk helyi szumhoz jutni. 1000 szum kb. 100 forint. Dollárt vigyünk magunkkal, sokkal jobban váltják, mint az eurót! (A moszkvai tranzitba mindenképpen vigyünk rubelt, a kávé- és üdítőautomaták csak azt fogadják el.)

Elektromosság:

220 Volt/50 Hz, európai dugaszolóaljzatokkal

Üzbegisztáni időjárás:

Üzbegisztán éghajlata szélsőségesen kontinentális, télen –20, nyáron +50 fok is lehet. A legjobb tavasszal (április, május) és ősszel (szeptember) útra kelni, ilyenkor a legkellemesebb a hőmérséklet, nincs hőség. Áprilisban kivirágzik a sivatag, szeptemberben pedig gyümölcsözön várja az ideérkezőt.

Átlaghőmérséklet (a meglátogatott területeken): január: -3C, július +28C, az éghajlata erősen kontinentális, helyenként sivatagi. A nyugati országrészben nyáron meleg, télen hűvös, esős. Keleten nyáron forróság, télen nagy hideg jellemző. A hőmérsékleti adatok rendkívül nagy eltérést mutathatnak, egészen a nyári +40 C-tól (július, augusztus) a téli -20 C-ig (január, február). A páratartalom alacsony. Májusban a hőmérséklet rendkívül kellemes, nyári. Szeptemberben a nappali hőmérséklet még +27 C fölé emelkedik, de az éjszakák hidegek lehetnek.

Öltözködés:

Az öltözködésben nyáriasan készüljünk, de a hegyekben, illetve a jurtás éjszakán szükség lehet 1 garnitúra meleg pulóverre és nadrágra.

Egészségügyi helyzet: Hivatalosan nem szükséges védőoltás, vizet ajánlatos boltban vásárolni és palackos ásványvizet fogyasztani. Csapvizet ne igyuk.

Nyelvei: üzbég (hivatalos), orosz, tadzsik

Vallás: 88 % muzulmán (szunnita), 9 % pravoszláv. A szunnita egyház különleges formája az üzbég nemzeti iszlám.

Lakosság: Üzbegisztán lakossága 28 millió körüli. Népsűrűségét tekintve 52,8 fő/ km2. a lakosság átlagéletkora rendkívül fiatal az európai országokéhoz viszonyítva.

Étkezés

Az üzbég konyha változatos, sok zöldséget és gyümölcsöt esznek. A levest zakuszka – kenyérre kenhető zöldségkrém – előzi meg, kedvelik a céklát, az ízletesen feldolgozott sárgarépát. Különösen finomak a leveseik, a borscs és a sütőtökleves. Sok ételhez használnak tököt, rendkívül ízletesen készítik el. Általában marha- és bárányhús a főfogás, de időnként sertés is kerül az asztalra (mint idegenvezetőnk mondta: itt demokrácia van!). Különösen kedvelik a darált hússal és hagymával töltött tésztákat (valamiféle pirog), a legízletesebbek a grillhúsok. Az étkezést süteménnyel vagy gyümölccsel zárják. Török vagy Nescafét kaphatunk, ne számítsunk itáliai élményekre! Egy teljes menüsor kb. 10 dollár, egy sör 2, egy üdítő 1,5, a tea ingyenes. Nagyon finomak a vodkák, sűrűn fogyasztják, ajánlom a Lux fantázianevűt, isteni nedű! A bor sem drága, de nem éppen villányi minőségű. A borravalót az éttermekben nem várják el, de csekély összegnek is örülnek. Ajándékba hozhatunk haza pirított barackmagot, aszalt gyümölcsöket, Duna kavics-szerű mogyorót. Az ivóvíz nem iható (fogmosásra alkalmas), palackozott víz olcsón kapható, a szállodákban is bekészítik (vigyázat: a rózsaszín a buborékos!). Az út során egyikünk gyomrát sem terhelte meg a helyi koszt, hasmenés nélkül tértünk haza.

Szállások

Családi szállások és 4-5 csillagos szállodák is vannak az országban, és a jurtát is érdemes kipróbálni. Taskentben három 5 csillagos szálloda üzemel, a 3-4 csillagosok színvonala is megfelelő, a szobák tágasak, a reggeli bőséges. A legtöbb szállás igényes, de olyan buharai „luxushotelt” is láttam, ahol már hosszú évek óta csak a madarak szállnak meg a legfelső szinten lévő elnöki lakosztályban. Igyekezzünk óvárosi szállást találni, hogy ne kelljen taxit fogadni a városnézéshez, és a gyönyörű naplementét is élvezhessük. Egy átlagos szobaár 60-70 dollár.

Internet

Taskentben és Szamarkandban szinte minden szállodában van vezeték nélküli internet, Buharában egy olcsó internetkávézót találtam. Sok étterem (még a jurták is) kínál ingyenes wifit, kérjünk kódot hozzá. Broadband sebességre ne vágyjunk! Hívában akadt meg a szemem a következő táblán: „Internetkávézó. Ingyenes wifi, nagy sebességű ISDN, 128 kbit”.

Közbiztonság

Kifejezetten biztonságos ország, semmilyen atrocitás nem ért. Nagyobb városokban találkoztunk koldusokkal, akik szinte lerázhatatlannak bizonyultak, de tolakodásuk meg sem közelíti az arab országokban megszokottat. Kisebb városokban az emberek örömmel fotózkodtak velünk, jóleső mosollyal nyugtázták izgatott ténykedésünket. Lopás sem jellemző, nyugodtan vihetünk magunkkal márkás órát, telefont. Úgysem fogunk kilógni a sorból: a helyi státusszimbólum az aranyfog és az iPhone!

Belföldi közlekedés - Üzbegisztán

Az ország útjai siralmas állapotban vannak, de várhatóan 2013-ra megépül egy jól használható autóút (a betonpálya részeit mi is láttuk a buszból, miközben mellette 20 km/h átlagsebességgel kerülgettük a kátyúkat, és nyeltük a sivatag porát, amit az egyébként jól teljesítő Golden Dragon busz nem tudott kinn tartani. A taxi olcsó, megbízható, alkuköteles. A nagyobb városokat olcsó vasút (a gyorsvasút kiépítése folyamatban van, most naponta jár egy-két vonat) és belföldi repülőjáratok kötik össze (kb. 70 euró/járat), ez utóbbi a legkényelmesebb utazási forma. A fővárosban metró is épült, a megállók orosz mintára gyönyörűek, egy vonaljegy kb. 30 Ft. Vigyázat! Repteret, metrót és rendőrt fotózni szigorúan tilos!

Üzbegisztán közép-Ázsia legnépesebb országa 25 millió lakossal. Üzbegisztán fővárosa 1930 óta Taskent, Közép-Ázsiában egyedülálló módon 30 km metróvonallal is büszkélkedik, lakosainak száma 4 millió (de hogy hol tartózkodik a két budapestnyi embertömeg, nem tudom, az utcákon alig-alig láttunk lakosokat)..

Üzbegisztán vízben szegény ország, bár területén két nagy folyó is folyik, a Szír-Darja és az Amu-Darja, utóbbi vizét a gyapotültetvények öntözéséhez használják, ami az Aral-tó kiszáradásához vezetett. Gazdasága erős, a világ aranytermelésében a negyedik helyen áll, jelentősek földgázkészletei is.

A mai Üzbegisztán területén sokáig iráni eredetű népek éltek, fontos kereskedelmi utak csomópontjában feküdt az akkori Szogdia, a Kínából Rómába vezető Selyemút legjelentősebb állomásai is itt találhatók. A 10. században török nyelvű népek érkeztek a területre, megalapították Karahandia államot, ami végül mongol uralom alá került, majd 1370-ben Timur Lenk (a történelem híres Sánta Timurja, akit errefelé egyszerűen Amir Timur néven említenek) megalapította hódító világbirodalmát, melynek központjául a több ezer éves múlttal büszkélkedő Szamarkandot tette. (Bár Szamarkandban büszkén mutatják be a Timur hatalmas birodalmát ábrázoló térképet, a kán portyázásai során eljutott Kelet-Európáig és Indiáig, de nem hagyott helyőrséget a meghódított területeken, így igazi központilag irányított birodalomról nem beszélhetünk.) A timuridák hatalma a 15. századig tartott, 1500-ban kipcsak-törökök foglalták el Szamarkandot Sejbán kán vezetésével. A csoport üzbégnek hívta magát az Arany Hordában az iszlámot államvallássá tevő kán neve után, Sejbán Buharát tette meg központul, ekkor alakult meg a Buharai Kánság, majd hamarosan a Hívai Kánság is. Egészen a szovjet hódításig kánságok laza szövetsége volt a területen, mígnem létrehozták Türkisztánt, majd oszd meg és uralkodj elven 1924-ben Üzbegisztánt (és a többi közép-ázsiai tagköztársaságot). A mai Üzbegisztán 1936-ban nyerte el végső formáját.

1989 óta a Szovjetunió Kommunista Pártjából érkezett Iszlam Karimov áll az állam élén, az ország 1991 augusztus 31-én deklarálta függetlenségét. Hivatalosan többpárti demokrácia van az országban, az alkotmány kimondja az állam és az egyház függetlenségét. (Iszlám országtól szokatlan módon nem sária a törvénykönyv.)

Timur Lenk (1336–1405) sírja (Üzbegisztán, Szamarkand)

Holtteste Szamarkandban, a saját megrendelésére, még életében felépített Gur-e Mír mauzóleumban található, melynek belső udvarába vezető kapuin ez áll: „Boldog az, aki elhagyja a világot, mielőtt a világ elhagyná őt.” Végakarata szerint aki végső nyugalmát megzavarja, nagy háborút indít el. Sírját nem is merészelte háborgatni senki, egészen addig, amíg a szovjet régészek 1941-ben fel nem nyitották azt. A fél oldalára béna, erős csontozatú, vörös szakállú, magas termetű, mongoloid férfi maradványait találták benne. Másnap Németország megtámadta a Szovjetuniót…

A világ legrégebbi Koránja (Üzbegisztán, Taskent)

Taskentben őrzik az iszlám vallás egyik legszentebb könyvét. A szarvasbőrbe bújtatott, 68x53 cm-es Oszmán-Korán a Moyie Mubarek Könyvtármúzeumban található. (Figyelem! Tilos lefotózni.) Oszmán kalifa idejében, a 7. században egységesültek a szövegdarabok, és létrejött az iszlám szent könyve. A Szaúd-Arábiában összeállított könyvet Timur Lenk hozta el Szamarkandba mintegy négy évszázadra, majd az oroszok 1868-ban hadizsákmányként magukkal vitték Szentpétervárra. Az Oszmán-Korán Taskentbe kerülésének szintén érdekes a története. Oszmán halála után Ali kalifa az írást állítólag Kufába vitette, vagyis a mai Irak területére került. Hétszáz évvel később Timur Lenk (Tamerlán) Közép-Ázsiából kiindulva hódította meg ezt a területet, innen ragadta el a szent könyvet, és a fővárosába, Szamarkandba vitette, ahol négy évszázadon át őrizték.

Amikor 1868-ban az oroszok meghódították Szamarkandot, a Koránt Szentpétervárra vitték, a cár könyvtárába. A bolsevik forradalom után Lenin fontosnak tartotta a muszlim népek megnyerését a szovjethatalom számára, ezért Ufába, Baskíriába küldette a szent könyvet.

Végül, a taskenti muzulmánok ismételt kérésére, Közép-Ázsiába került vissza a könyv, pontosabban 1924-ben Taskentbe szállították. Azóta is itt őrzik a különleges vallási és történeti értéket, amely a muzulmán világ egyik legfontosabb relikviája.

Rádióriport az üzbegisztáni tanulmányútról

Az Inforádió Világszám c. magazinjának 2012. március 24-i adása


A Selyemút hátasai

A Kr.e. II.sz. kezdetétől a világkereskedelem legnagyobb volumenű forgalma a Selyemúton bonyolódott. A Kínából származó luxus kelmék, illatszerek és fűszerek útvonala rendkívül szélsőséges éghajlatú lokális sivatagokon vezetett keresztül, a Gobitól - a Karakum sivatagig. A tikkasztó nyári hőség és vízhiány, a rendkívüli évi hőingás (+40 °C nyáron / -40 °C télen) és a végtelen homoktengerek akadályai következtében a lovakat nem lehetett felhasználni sem lovaglásra, sem hintók, szekerek vontatására. Közép- és Belső-Ázsia lovasai így átültek a baktriai tevék nyergébe. A sztyeppei lovas népek (török népek, mongolok) szeme fénye továbbra is a ló maradt - de a Selyemút mesés gazdagságát a baktriai tevék teremtették számukra.

A baktriai teve (Camelus bactrianus)

A különlegesen szívós, páros ujjú patások ősei a történelmi idők előtt érkeztek Észak-Amerikából. Háziasításukra a Kr.e. III. évezredben került sor Baktriában (A modern Türkmenisztántól - Afganisztánig húzódó sivatagos hegyvidéki terület). A Camelus bactrianus a vad kétpúpú tevétől (Camelus ferus) és az egypúpú tevétől (Camelus dromedarius) is különálló faj. Keveredéseikből születhetnek ugyan utódok, de a steril második generációt nem követheti harmadik. A háziasított kétpúpú tevék szívóssága, alkalmazkodó készsége egészen egyedülálló. Elviselik az ázsiai sivatagok +40 °C feletti nyári hőségét és -40 °C alatti metsző téli hidegét egyaránt. (Erre a lovak és az egypúpú tevék is képtelenek.) Nyáron csupaszra vedlenek, míg téli bundájuk a szibériai barnamedvékével vetekedik.

A felnőtt példányok átlagos hossza 3 m, marmagasságuk 1,8 m és 2,3 m. Tömegük 450-500 kg, színük a piszkosfehértől a sötétbarnáig váltakozhat. Hatalmas szemeiket, hosszú, dupla szempillasor védi a homokviharok során szállított szemcséktől és a szúrós bozótoktól. Orrlyukuk zárható (!), füljáratukat áthatolhatatlan szőrzet védi. A más fajok számára elviselhetetlen körülmények között is 30 évig élhetnek.

Mindent elviselő hátas

A baktrián zsírral töltött két púpja sokat elárul „gazdája" egészségi állapotáról és általános kondíciójáról. A tele púp a jó egészség és erőnlét jele. A Selyemút hátasa napokig is kibírja ivás nélkül, hőségben és 250 kg nehéz málhával a hátán is. Ha vízhez jut, 10 perc alatt képes 110 liter mennyiséget is magába szívni. Az elfogyasztott víz minősége, milyensége bárilyen lehet. Megissza a sáros, meleg vizet, sőt - a sós mocsarak vizét is. A fiatal borjakat istállózzák, de a szoptatás után (18 hónapos koruktól) kicsapják őket a félsivatagi - sivatagi „legelőkre".

Ahol minden más nagytestű növényevő éhen halna - a baktriai teve nagyszerűen megél. A szakszaul mellett el tudja fogyasztani a legkeményebb levelű, tüskés sivatagi növényeket is. A domináns csődörök vezetése alatt félvadon „bolyongó" állatok önmaguk gondoskodnak élelmezésükről. Növényevő állat, de megeszi a húst, csontot és bőrt is, jobb híján. Számos esetben előfordult, hogy az éhes tevék sátrat, nyergeket, szandálokat és különböző ruhaneműket is megettek. (A cikk szerzője személyesen is látott a jurta falát rágcsáló, illetve papír szatyrokat csemegéző kétpúpút.) Közép- és Belső-Ázsia sivatagai ma is próbára teszik az arra járók állóképességét. Igaz, több helyen már szilárd burkolatú utak kötik össze a nagyvárosokat, de nyáron, egy napközben tett, órás séta alkalmával is majd mindig megfogalmazódik a kérdés a Magyarországról jött látogatók körében: „Akkor most előbb kiszáradunk - vagy inkább megsülünk?"

A baktrián nem csak a vízhiányt és a hőséget bírja sokkal jobban, mint a lovak (és emberek). Teherbíró képessége is jobb, hiszen 250 kg teherrel a hátán napi 45 km teljesítményre képes, akár több héten át is. A Selyemút mentén lévő sivatagok (Kizilkum; Karakum, Takla-Makán, Gobi) mindegyikében találhatóak nagyméretű homoktengerek is. A forró homokon a lovak egyáltalán nem tudnak haladni - így ezeken a területeken valóban a kétpúpú volt az egyetlen számba vehető hátas jószág.

Vámbéry a karavánokról

A baktriánokon való szállítás és utazás az évezredek alatt nem változott semmit. Vámbéry Ármin (1832-1913) 1863. évi utazása során hónapokat utazott karavánokkal. Dervisruhában Közép-Ázsián át című, számos nyelven kiadott munkájában részletesen mutatta be a nyugati világban addig teljesen ismeretlen, ősi sivatagi városokat (Khíva, Bukhara) - illetve a sivatagi utazás emberfeletti megpróbáltatásait. A korabeli török nomádok gondolkodását és érzésvilágát átvéve szembeötlő tisztelettel, szeretettel - no és humorral írt a tevékről. Íme egy részlet a karavánok éjszakai táborozásáról."Éjjel a kervánbasi felügyelete alatt erős tábort szokás ütni. Középen vannak a málhacsomagok, ezek körül feküsznek az emberek, s védfalul a tevéket sűrűn egymás mellé körbe fektetik….e csodálatos állatok parancsszóra elterülnek, egész éjjel mozdulatlanul maradnak a helyükön…csak parancsszóra emelkednek föl, mint a gyermekek. Fejükkel kifelé, hátsó részükkel a karaván belseje felé fektetik őket, mert már messziről megérzik az ellenséget, és tompa horkolás által tudatják a veszélyt, így még pihenési idejük alatt is őrökül szolgálnak. A körön belül alvók közvetlen a tevék mellett -…- nem a legjobban érzik magukat. Sokszor megesik, hogy a sós abrak és víz, melyet az állatok nappal ettek, a lőtávolban fekvőkre kézzel fogható hatást gyakorol. Magam is igen sokszor ébredtem ily freskó-festménnyel ékesítve; hanem itt alig törődik az ember vele, mert ki tudna az állatra haragudni, mely oly utálatos alkatú ugyan, de oly türelmes, oly kevéssel megelégedő, oly szelíd és hasznos. Nem csoda, ha a sivatag utazója a tevét minden állat fölé emeli, és majdnem az imádásig szereti."

Tevegelés és a tevék hasznosítása

A két púp közé kerülő nyeregről, csak madzagból csomózott lábtartó, „kengyel" lóg alá.

A gyeplőt egyetlen kötél helyettesíti, a kötél a baktrián orrába dugott fapöcökben végződik. Így az orruknál rángatva irányítják őket. A borjak nagyon gyorsan tanulnak, már a szoptatás során, anyjuk mellett megtanulják a különböző emberi utasításokat. A sivatagi hátas egy oldalon emeli lábait, „poroszkál", így meglovagolása kényelmes, ringatódzó élmény. Vágta közben 12-15 km/ óra sebességgel halad, természetes tempója az 5 km/ órás ballagás.

Különleges teherbírásuk és igénytelenségük miatt a motorizáció előretörése ellenére is legalább 2 millió egyedet tartanak belőlük Belső-Mongóliától - Üzbegisztánig. Húsuk és tejük fogyasztható, zsírjuk számos étel alapanyaga.

Trágyájuk kiváló fűtőanyag. Szőrükből kiváló textíliák készültek, gyapjújukat épületek szigetelésére is használták. Elsőre hihetetlennek tűnik, de volt időszak, amikor a minőségi teveszőr ára megegyezett az aranyéval. A teveszőr nemez ma is széles körben elterjedt jurta alapanyag.

A kizilkumi kazakok, vagy a Gobiban élő mongol nomádok körében a baktriai teve ma is az a biztonsági tartalék, amihez fordulni lehet, ha a dolgok „rosszabbra fordulnának". Sokszor már csak háztájiként tartják őket - de meg nem válnak tőlük. Erős az emberek kötődése a Selyemút hátasaihoz. Egy európai turista rögtönzött özbegisztáni „tevés képzése" során elhangzottak kifejezően szemléltetik a tevék iránt érzett gondoskodást: A tevére először ülő turista kérdésére „Mi lesz, ha leesünk…?" a jószág gazdája a kétpúpúra nézett, majd tekintetét arról le nem véve válaszolt: „Hát lehet, hogy eszik majd ott a dűnék melletti sásból…és nyugodjon meg, ennél sokkal messzebbről is hazajön egyedül…"

* * *

Gőgös Norbert


Timur és a kőleves

Retró felsőfokon, Üzbegisztánban

Ismerőseim nem értették lelkesedésem, a Francia Antillák helyett miért szemezgetek már évek óta egy közép-ázsiai volt szovjet tagköztársasággal, mi keresnivalóm lenne Üzbegisztánban. Álmom teljesült, de az Air Berlin moszkvai járatán, miközben középiskolai orosztanulmányaim foszlányait próbáltam felidézni, kétségeim támadtak, érdemes-e a tranzitidőt is beleszámítva tíz-egynéhány órát utazni, hogy még egy iszlám országot kipipálhassak.

Hóesés és mínusz két Celsius-fok fogadott a távoli ország fővárosának repülőterén. Márciushoz képest szokatlan idő, idegenvezetőnk is megjegyezte, nem érti, tegnap még plusz húsz volt. Miközben a reptértől pár perces buszútra található belvárosi szállodába tartottunk, a hajnali fényekben már felsejlett: ez a világ többet tartogat, mint amire az egyszeri utazó számít. Tisztaság, rend, orosz mintára épült grandiózus paloták, széles sugárutak fogadják az ideérkezőt. (Mint később kiderült, itt még létezik olyan munkanap, amikor mindenki takarít, de a tisztaság sokkal inkább a helyiek rendszeretetének köszönhető, mintsem az állami szigornak.) Nem véletlen, 1966-ban 7-es erősségű földrengés döntötte romba a világ egyik legősibb városát, romjain modern Taskent, egy igazi szovjet mintaváros épült. Emlékművek, hatalmas parkok, csillogó üvegpaloták. Jó, hogy ezt is láttuk – köszönet az 1000 Út Utazási Irodának – a következő napokban úgyis teljesen más élményben lett részünk.

Híva

Taskentbe a muszlim újév előtt pár nappal érkeztünk, a helyiek már készültek a vigasságra. Egy jurtában kialakított elegáns étterem udvarán kalákába verődött asszonyok helyi kőlevest, szumaleket főztek az újévre (sajátos sárgaborsóleves ez, amit egy napon át kell kevergetve főzni, és hogy a keverő ne legyen rest, az üst aljára köveket szórnak, ami zörög, ha kavarják, így jelzi, ha tüskénkedik a szakács). A gyerekek másnap vadásznak a kavicsokra, a legenda szerint jó osztályzatot hozhat az iskolában. A szumalek sűrű gőze, az asszonyok szórakoztatására balalajkaszerű hangszert pengető férfiak már egy ősi, mítoszokkal teli mesevilág előhírnökei voltak.

És valóban, másfél órás repülőút és egy rövid buszozás után visszarepültünk a múltba: Híva erődítményszerű fallal körülvett városa középkori mivoltában pompázik. Ugyan már nem látunk rabszolga-kereskedőket, a medreszék (Korán-iskolák) egyike-másika szállodaként üzemel, mégis minden érintetlen, olyan, amilyennek Vámbéry Ármin láthatta azt 1863-ban. Vámbéry szamár- és teveháton, álruhában tette meg az óriási utat az akkor még ismeretlen és titokzatos Keletre, célja a muszlim világ eme távoli szegletének feltérképezése volt. Rasid Effendi szerepét magára öltve sikeresen elvegyült a helyiek között, hogy titkos feljegyzéseket készíthessen. Egyedül Szamarkandban keltette fel a helyi emír gyanúját, de a több mint 20 nyelven beszélő utazó sikeresen meggyőzte az uralkodót igazhitű voltáról, és a végén ajándékokkal megpakolva távozott. (Nem úgy, mint az angol királynő indiai követe, aki lóháton lépett be Buhara várába, ráadásul ajándékot sem hozott, és a kiszabadítására érkező társával együtt megnyúzatta a feldühödött helyi emír.)

Az egykori Khoraszán város 2,2 kilométeres falán belépve könnyű elképzelni, hogy a Sanghajtól Rómáig és Alexandriáig tartó Selyemúton a pekingi és bagdadi portékákkal megrakott kereskedők miért is kedvelték annyira ezt az isten háta mögötti települést. Híva lenyűgöző: számtalan medresze, gyönyörű minaret ejti ámulatba a látogatót. És a csodálatos kék csempe a sárgás falakon… No meg a matematikai pontosságú tervezés: nem véletlen, a híres matematikus, al-Hvárizmi is itt született (nevéből ered az algoritmus szó).

A múzeumváros egykor véres helyszíne volt a karavánokat megtámadó és végül fogságba ejtő csapatokon végrehajtott kegyetlen elégtételeknek. Vámbéry saját bevallása szerint itt, a nyílt őszinteségű hívai üzbégek társaságában töltötte legkellemesebben az idejét, élete legszörnyűbb élményét pedig a kán udvarában, a megtorlások szemtanújaként élte át.

Egyébként maguk a kánok nem éltek szent életet, érdemes felkeresni Mohammed Amin palotáját, ahol titkos folyosó vezetett a hárembe, amin keresztül az uralkodó feleségei szeme elől rejtve osont számtalan szeretőjének valamelyikéhez (és fordítva). De nem csak a kánok voltak szemfülesek, amikor a palota épült, az akkori véreskezű uralkodó a legjobb építőmestert hívatta, hogy egy év alatt építsen fel egy hatalmas palotát. Miután a neves szakember ezt nem tudta vállalni, feje porba hullott. Többen is így jártak, mígnem egy lusta mester jó pénzért elvállalta. Tíz hónap alatt csak az alap készült el, közben az építőmester szinte az egész pénzt elherdálta. A kán emberei kérdezték, nem fél-e. A válasz az volt, majd lesz valami, és lett is: a kán egy hirtelen kirobbant háborúban elesett, a palota pedig öt év múlva békésen megépült. Azóta az üzbégek úgy tartják, mondj mindenre igent, majdcsak lesz valahogy…

Ha itt vagyunk, feltétlenül menjünk fel a minaret tetejére (108 lépcső), fél dollárt megér a káprázatos panoráma. Az utcán mini-fotóstúdiók állnak, tigrissel, macival fotózkodhatunk. Bátran beállhatunk közéjük, még a kaftánt és jellegzetes helyi fejfedőt is ránk adják, és az attrakció legtöbbször pénzbe se kerül. Kedvenc esküvői fotós hely is a város. Ottjártunkkor minimum tíz pár vonult az utcákon, megfelelő hátteret keresve. Talán csak az őszinte mosoly hiányzott az arcokról, mint megtudtuk, a házasságok alig harmada köttetik szerelemből.

Buhara

Kamaz motorral szerelt kínai busszal, a helyi Aranysárkánnyal (Golden Dragon), egy sebzett teve sebességével tettünk meg 480 kilométert az embert próbáló Kizil-kum sivatagon át, hogy elérjük Közép-Ázsia legszentebb városát, Buharát. A város számtalan medreszéje és mecsete apró gombatelepekként terpeszkedik, a turista csak kapkodja a fejét. Itt ért az első meglepetés: a 40 oszlop mecsetében (aminek egyébként csak húsz oszlopa van, a másik húsz a szemközti medencében tükröződik) a helyi imám ismerősként köszöntött minket, anno Szombathelyen szolgált a szovjet hadseregben… (Még jó, hogy kétes orosztudásom elég volt a beszélgetéshez.)

A kereskedőváros egyedi építészeti különlegességgel büszkélkedhet, egy saját királyi várossal a városon belül. Ez erődítményként, koronázóhelyként az 5. századtól egészen a múlt század elejéig szolgálta az emírek kényelmét és védelmét, mígnem a Vörös Hadsereg 80 százalékát lebombázta.

A város legszebb része a központban álló Pоi Kаlоn Komplexum a 12. századból, részei a Mir-i Arab medresze, a Kalyan minaret és a szamarkandi Bibi-Khanum mecsethez fogható méretű Kalân mecset. (Különösen csodálatos a komplexum naplementében, ne hagyják ki.)

Ha igazán szép szőnyeget szeretnének látni, keressék fel a szőnyegbazárt, ahol szebbnél szebb kézi csomózású műremek közül válogathatnak. A sok ezer dolláros selyemcsodák között szerényen búvik meg az olcsóbb, csak erre a vidékre jellemző, a teve nyakszőréből készített változat (200-300 dollár egy kisebb méretű darab). Nem lennénk a mesés Keleten, ha nem tartogatna a szőnyeg is meglepetést: mindkét oldalán más a minta, hogy hogyan lehetséges, nem árulta el a kereskedő.

Szerencsénk volt, szállodánk két medresze mellett, egy gyönyörű mesterséges tó partján állt, így teljes pompájában csodálhattuk a zölden megvilágított komplexumokat. A zöld a tavasz, a természet megújulásának, a növekvő életnek a kifejezője. Az éghajlati adottságok miatt nem csoda, hogy a természet zöldje az iszlám népek számára is a szerencsét, a bőséget, a fiatalságot is jelenti. Míg Európában, a kereszténységben a reményt, a feltámadást szimbolizálja, az iszlámban a Prófétára és a Paradicsom ígéretére utal. A Koránban is többször felbukkan a zöld szín, és minden egyes esetben a természet bőkezűségével, a szerencsével, a sikerrel, valamiféle pozitív ígérettel kapcsolódik össze. Több feljegyzés is megemlíti Mohamed prófétát, amint zöld öltözéket viselt, többek között például Kábában.

Szamarkand

Üzbegisztán történelmének kulcsfigurája, a „Sánta” jelzővel illetett Timur (a helyiek Amir Timur néven említik) kegyetlen uralkodó volt. Egy hódító útja során 70 ezer levágott fejből épített piramist. Timur Lenk, Dzsingisz kán birodalmának visszaállítására tette fel életét. Szamarkandot (szamar: termékeny, kand: település) nevezte ki birodalmi fővárosának. Fontos kereskedőutak találkoztak itt, nyüzsgő forgatag hömpölygött az utcákon, a nemes portékák mellett eszmét is cseréltek, Szamarkand a kor kulturális és művészeti központja volt.

A kán a meghódított területekről tudósokat és művészeket is magával hozott, a romba döntött országokban hamarosan hihetetlen szépségű, monumentális építmények nőttek ki, hirdetve az iszlám mindenhatóságát. Legszebb példája a Regisztán tér három medreszéből álló hatalmas épületkomplexuma. Bár a helyi rendőr felajánlja, hogy pár dollárért felmehetünk a minaretbe, felejtsék el! A szűk torony életveszélyes, és a kilátás sem ér egy helyi fabatkát sem!

Apropó fabatka! Már megérkezésünk után megismertük a mobil banking kifejezést, miközben a reptérről a szállodába hajtva dollárunkat kötegekben álló helyi pénzre, szumra váltottuk. Egy hátizsák elkél, miután a legnagyobb címlet az ezres, és bár minden feleannyiba kerül, mint nálunk, bizony egy átmulatott estén egy köteg pénzt hagyunk ott. (A helyi szórakozóhelyek meglátogatása igazi időutazás! Egy lett turistacsoport és pár gazdagabb helybéli társaságában ittuk a helyi nedűt, a mi bikavérünknek megfelelő medvevért, és nem kellett sokat hörpölni a savanykás itókából, hogy a nyolcvanas évek csopaki diszkójában érezzük magunkat.)

A másik gyakran emlegetett kifejezés az open air toalet volt, bizony a sivatagi bokor néha higiénikusabb volt, mint egy-egy pottyantós helyi WC (van még mit fejleszteni…).

A szamarkandi piacon vodkát és kaviárt vásárolva eltöprengtem, megéri-e a fáradságot Üzbegisztán. Egyértelműen igen! Ilyen épen maradt, turisták és tolakodó árusok által meg nem rontott álomvilágot kevés helyen látni. És mindezt a legnagyobb biztonságban.

/keres/14/uzbegisztan/0/0/000000/000000/1

/orszagleiras/uzbegisztan


Utazás Szentpétervárra Utazás Moszkvába Utazás Üzbegisztánba Utazás Azerbajdzsánba Utazás Grúziába Utazás Mongoliába Utazás Örményországba Utazás Iránba Utazás Peruba Utazás Vietnámba Utazás Kambodzsába Utazás Sri Lankára Utazás Argentínába Utazás Madagaszkárba

Oroszország utazás, utazás Oroszország, Orosz utazások, Orosz utazási iroda, Orosz vízum, Orosz vízum ára, utazás Szentpétervár, Szentpétervár utazás, Szentpétervár szállás, utazás Moszkva, Moszkva utazás, Moszkva szállás, Moszkva vízum, utazás Üzbegisztán, Üzbegisztán utazás, Üzbegisztán, Grúzia, Grúzia utazás, Azerbajdzsán, Azerbajdzsán utazás, Mongólia utazás, Irán utazás, Alaszka utazás, Peru utazás, Vietnám utazás, Kambodzsa utazás, Sri Lanka utazás, Madagaszkár utazás.
1000 Út Utazási Iroda: Utazások világszerte