Willem Barentsz, a Spitzbergák felfedezője

2020. május 22.

Willem Barentsz (c. 1550 – 1597. június 20.) holland kartográfus, hajós, az Arktisz vidékének egyik legelső utazója, a Spitzbergák felfedezője.

Térképészként bejárta a Földközi-tenger számos kikötőjét, szerzőtársával Petrus Plancius-sal közösen jelentették meg a Földközi-tenger c. atlaszukat. Az északkeleti átjáró feltárását és feltérképezését tartotta élete legfontosabb küldetésének, kitartóan hitt az éjféli napnak (a sarki nyár alatt napi 24 órán át tűző napnak) köszönhető, északi nyílt tengerek létezésében. Úgy gondolta, a nyári időszakban a Szibéria partja „feletti" jégtábláktól északra jégtől felolvadt tengereket talál, amiken keletre hajózva a holland kereskedők eljuthatnak Kína kikötőibe.

Felfedezőutak az Arktisz térségében

Első expedíciójára Mercury nevű kicsiny hajójával indult, 1594. június 5-én. (Az övével együtt további két holland hajó is kifutott az északkeleti átjáró kutatására.) Július 23-29. között a Kara-tenger partján, Kildin-szigeten kötöttek ki, majd július 9-én befogtak egy jegesmedvét, amit a fedélzeten történt elszabadulása után lelőttek. Elérték Novaja Zemlja nyugati partjait, ahol több rozmáragyart zsákmányoltak. Az ősszel mind sűrűbbé váló jéghegytorlódások elől visszatértek Amszterdamba, ahol utazásukat igen sikeresnek és biztatónak ítélte a város tanácsa (The Town Council of Amsterdam) és Orániai Móric herceg is.

Második expedíciója alkalmával Willem Barentsz megkapta a megtisztelő „Főkapitány és Irányító" (Chief Pilot and Conductor) címet Orániai Mórictól, és egy 6 hajóból álló, árukészlettel megrakott kereskedelmi flotta vezetését is. A jó üzlet, a tisztes haszon és a sikeres térkép készítés reményében 1595. június 2-án futott ki a flotta Amszterdam kikötőjéből. Augusztus 30-án hagyták el Vajgacs-sziget térségét, majd a partvidéken nomád szamojédokkal találkoztak. A szokatlanul fagyos nyár folyamán a Kara-tenger jege nem olvadt meg, sőt a hajót elhagyó legénység 2 tagját megölték a jegesmedvék. A közelgő sarki tél sötétje és fogcsikorgató hidege elől a flotta eredmény nélkül vitorlázott vissza Hollandiába.

A Medve-sziget (Bjørnøja) és a Spitzbergák felfedezése

1596-ban a holland kormányzat bejelentette, hogy megszünteti a további északkeleti átjáró expedíciók anyagi finanszírozását, felszerelését. Inkább bőséges jutalmat helyeztek kilátásba azoknak, akik először képesek végignavigálni a Jeges-tengeren. Amszterdam tanácsa két kisebb hajót bocsátott Barentsz rendelkezésére, Jan Rijp és Jacob van Heemskerk kapitányok irányításával. 1596 május 10-én futottak ki Amszterdam kikötőjéből, s június 9-én fedezték fel a Medve-szigetet (Bjørnøja sziget).
Egy hónapot utaztak az északi ismeretlenbe, míg 1596. június 17-én elérték a Spitzbergák nyugati partvonalát. Ez az első dokumentált alkalom, hogy ember lépett a jeges szigetek földjére. A szigetek elnevezése Spitsbergen (hegyes csúcsok) is tőlük származik. A drámai szépségű, a jeges hullámokból kiemelkedő „alpesi táj" és fjordvidék számos pontját feltárták és leírták. Eljutottak a Raudfjorden vidékére, majd feltárták a Magdalenefjorden bejáratát, amit az ott talált rozmáragyarak miatt Tusk Bay-nek (Agyar-öböl) kereszteltek el. Június 28-án eljutottak Keerwyck (a mai Forlandsundet) vidékére, majd a távoli Vogelhoekbe (a mai Prins Karls Forland). Délre fordulva elhaladtak Grooten Inwyck és Inwyck vizein (ma Isfjorden és Bellsund néven ismerjük őket).
Július 1-én ismét a Medve-sziget partjaira sodródtak, itt a két hajó 2 különböző útvonalat választott: Barentsz és Van Heemskerk kapitány észak-keleti irányba indult tovább, míg Jan Rijp északra.

Sarki tél Novaja Zemlján

Willem Barentsz hajója 1596. július 17-én érte el Novaja Zemlja partjait, ahol hamarosan a sodródó jéghegyek közé szorult. A 16 fős legénység sikeresen partra szállt, és világossá vált, hogy itt kell átvészelniük a sarki telet. A jégen, illetve a permafrost (állandóan jeges talaj) talajon tartózkodva a csontjaikig hatolt a hideg, ezért hajójuk faanyagából megépítették 7,8 m x 5,5 m méretű menedékházukat, a híres Het Behouden Huys-ot. Gerrit de Veer hajóács leírásai alapján élelmük elégséges volt (sózott marhahús, vaj, sajt, kenyér, borsó, bab, liszt, ecet, mustár, füstölt szalonna, sonka és hal). Sörük és boruk befagyott, de brandy-jük is kásássá vált. A hajóács külön megemlíti, hogy a sörjég tágulásától a fagyott söröshordók darabokra hullottak. Több jegesmedvét, illetve 26 db sarki rókát is megettek, ennek ellenére skorbutot kaptak. A menedékházban annyira hideg volt, a végtagjaik úgy elgémberedtek, hogy a nyílt láng mellett ülve azt sem vették észre, ha a kesztyűik vagy zoknijaik és cipőik felgyulladtak. Felforrósított köveken és ágyúgolyókon aludtak, minden használható prémet, vásznat magukra terítve.

Az út Amszterdamba, Barentsz halála

A jég szorítása 1597 tavaszán és nyarán sem enyhült. Barentsz és legénysége június 13-án maga mögött hagyta hajóját és a Het Behouden Huys-ot. A skorbuttól legyengült, meggyötört tengerészek 2 csónakon hánykolódtak, dél-nyugati irányt tartva.
Willem Barentsz, a Spitzbergák felfedezője, nyitott térképekkel a kezében halt meg, 1 héttel az indulás után, 1597. június 20-án. Az életben maradtak szenvedése további 50 napig tartott, szeptember elején értek partot a Kola-félszigeten. A legénység 12 tagja jutott vissza Amszterdamba, 1597. november 1-én.

Régészeti leletek, Barentsz emlékezete

Elling Carlsen (az 1872-1874. évi Osztrák-Magyar Északi sarki Expedíció „jégmestere"), norvég fókavadász kapitány 1871-ben találta meg a holland expedíció menedékházát. 274 év után is minden az eredeti helyén volt, senki nem zavarta meg a Het Behouden Huys nyugalmát. Lerajzolta a házat, s a legfontosabbnak talált tárgyakat Norvégiába vitte. Carlsen tudósítását követően több expedíció is felkereste Barentsz menedékházát. Charles L.W. Gardiner 1876. július 29-én 112 tárgyat katalogizált, többek között Barentsz és Heemskerk kapitány a későbbi megtalálókhoz címzett üzenetét. A nagybecsű emlékek mindegyike az amszterdami Rijksmuseum-ba került. Barentsz expedíciójának tárgyi emlékei ma a Rijksmuseum mellett, Hague-ben, illetve a Tromsøi Polar Museum-ban tekinthetők meg.
A sarkkutatás holland úttörőjének nevét az általa bejárt, 1.400.000 km2 területű tenger, a Barents-tenger őrzi.

Gőgös Norbert