Telefon: +36 1 354 3990

Iroda: 1054 Budapest, Kálmán Imre u. 14.

Magazin

Namíbia - Esőhozók

2019. december 9.

Egy éve nem esett itt az eső, ha nem történik valami, akkor hamarosan nagy baj lesz - mondja sofőrünk.

Koncentráljuk azokra a felhőkre - gondolom magamban. Legyünk mi az esőemberek! Elképesztő hőségben indulunk a bushman falu felé. Aki még nem járt erre, bizonyára nem tudja, hogy mit jelent az afrikai masszázs. Amikor a MAN teherautóvá átalakított busz magasban döcög, billeg, ráz. Mindenki dadogva beszél. Szétmasszírozza a fájó derekunkat. Az úton elefántok unottan bandukolnak a kafferbivalyok és oryxok tengerében. A masszírozás végre elvisz minket a busmanokhoz. Miután rájön a csoport, hogy egy üveg sör annyiba kerül, mint egy palack víz, mindenki sört rendel. Barna bőrbe csavart, pici, barna emberek jönnek a fából épített nyitott teraszra. Intenek és elindulnak a forró pusztaság bokrai között. Mi lesz ebből? Hová megyünk?

cikk_4879_botswana_2219383_1920.jpg

Végigmegyünk a homokba merült bokrok között. A bushman csoport szétválva keres valamit, az idős férfiak más úton járnak és természetesen a legidősebbek találják meg a gyökereket. Nekünk mindegyik egyformának tűnik, de az egyikről az derül ki, hogy kiváló fogkefe, a másik szappan, a harmadik pedig teherbeesést elősegítő, megtermékenyítő gyökér. Mindenre kedvesen válaszolnak. Egyik utastársunk megkérdezi: ”Mit tegyen a nő, aki nem akar egy gyökértől teherbe esni?” A legidősebb férfitől megkérdezem, hogy hány éves. Rám emeli sűrű ráncokba merült szemét és azt mondja: „Azt nem tudom fiam, de még az előző világban születtem.”

A séta végén sodornak maguknak egy cigarettát helyi alapanyagokból. Csoportunk dohányosai előkapják a cigijüket és megkínálják őket. Két kézzel veszik át a szálakat, majd akkurátusan tépik ki fogaikkal a füstszűrőt. Mezítlábasok a pusztában és mezítlábasok a dohányzásban. Hitelesek, még akkor is, ha a puszta végében már van egy vízcsap és egy dzsip. 

cikk_4878_africans_470195_1920.jpg

A melegtől és válaszoktól kissé megszédülten megyünk vissza a buszunkba. Ahogy megérkezünk a szállásunkra, ránk szakad az egy éve várt trópusi eső. Óriási cseppekben esik az éltető víz, hogy azonnal eltűnjön a szomjas földben. Reggelre már csak a pára marad az első napsugárig. Az eső elkísér minket az utunk végéig. Fel kellene ajánlani Afrika országainak, hogy végigjárjuk őket és a vendéglátásukért cserébe esőt viszünk. Helyi pénzük neve a pula, ami maga is esőt jelent. Az eső nekünk csak kellemetlen epizódja a napnak. Otthon hagyott esernyők, átázott cipők, sáros nadrágok. Nekik egy cseppnyi eső egy cseppnyi élet.

Menjetek Afrikába… amíg van!

Dr. Rontó Attila

Cikkek szűrése